Szolgálatunkról

Szarvasné Hamza Nóra vagyok, és azért zavarom levelemmel Önöket, hogy leírjam néhány gondolatomat a szolgálatukkal kapcsolatosan. A családunkban körülbelül másfél évvel ezelőtt diagnosztizáltak rosszindulatú daganatot egyik szeretetünknél.

Sajnos elég hamar arra kényszerültünk, hogy külső segítséget kellett igénybe vennünk, mivel hiába megtettünk mindent, kevésnek bizonyultunk. Egyik ismerősöm hívta fel a figyelmemet Önökre és nem sokáig teketóriáztam.

Amint megérkezett a segítség, Tóthné Takács Ilona személyében, ki merem jelenteni, hogy minden megváltozott. A gondoskodás, amit kapott tőle, nem csupán a betegünk testi hanem lelki gyógyulását is elősegítette. Márta néni, mindig tudta mikor érkezik hozzá Icus…és nagyon várta!

Az addig gyötrő fájdalmak, megszűntek, a fájdalmak csillapítása folyamatosan és fokozatosan, megelőző jelleggel történt, ezzel a minimálisra csökkent vagy teljesen megszűnt a fájdalom. A gondozás Márta néni személy méltóságát mindvégig tiszteletben tartotta. Mindenkor tájékoztatást kaptunk tőle a jelenlegi állapotáról, semmit nem eltitkolva, de a reményt soha fel nem adva kaptunk választ. Icus látogatásai alkalmával, mindenre kiterjedt a figyelme, biztatta, beszéltette, kérdezgette, mesélt neki….még a körmeit is szépen kifestette:) Talán, hogy még egy kicsit újra nőnek érezhesse magát! A segítségével maximálisan meg voltunk elégedve.

A halál közeledtével egyre sűrűbben érkezett a segítség, minket is próbált felkészíteni az elmúlásra. Márta néni halála….ha lehet ilyet mondani…szép volt, mert csak elaludt!

Még egyszer szeretnénk megköszönni a szolgálatuk áldozatos munkáját, és külön Tóthné Takács Ilonának, hogy végig vezette, fogta a kezét Márta néninek és a családdal is jó barátságba került. Sőt, már 2022.08.01.én elhunyt Márta néni, de Icus még most sem vette le a kezét a családról:)

Áldja meg a Jóisten segítő kezeiket!

Köszönetemet és hálámat szeretném kifejezni Önnek, mivel nyugodtabbá, és békésebbé vált az Ön intézményének köszönhetően édesanyám utolsó pár hete itt, e földi létben.

Köszönöm, hogy egyáltalán lézeznek, vannak, és ezt a rendkívül nehéz feladatot ellátják. Nem tudtam Önökről én sem, de ezentúl javasolni fogom az Önök által nyújtott szolgáltatást minden rászoruló ismerősömnek.

Hálás vagyok azért, hogy édesanyámhoz Kiss Anikó szakápolót kaptam, mert rendkívül nagy tudású, tapasztalt, a munkájában alázatos, ugyanakkor határozott, erős jellemű embert ismertem meg benne. Maximális segítőkészsége, magabiztos szaktudása lenyűgözött. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, féltem, bizonytalan voltam, de Anikó ezeken a nehézségeken is biztos kézzel segített át.  Édesanyám jó kezekben volt, sebét, felfekvéses fekélyét nagy gonddal fertőtlenítette, kötözte Anikó. Ha a kórházban hasonlóan bántak volna vele, talán lett volna még akár néhány éve is családja körében.

Örülök, hogy cégüket és Anikót megismerhettem, köszönöm szépen áldozatos munkájukat!

Szeretnénk köszönetet mondani Önöknek, a Hospice Szolgálatnak, hogy édesanyánk, Bíró Andrásné ápolásában segítségünkre voltak. Nem is tudtuk, hogy környékünkön is tevékenykednek, egy véletlen folytán szereztünk tudomást erről a lehetőségről.

A 90 éves édesanyánkat nem akartuk a kórházban hagyni, mert tudatánál volt és nehezen viselte, hogy látogatási tilalom volt a kórházban, és már a fertőző osztályt is megjáratták vele feleslegesen.

Hazavittük, de infúzió és egyéb segítség, tanácsadás nélkül nem sikerült volna emberhez méltóan elengedni. Köszönettel tartozunk Tóthné Takács Ilonának, önzetlenségéért, emberségéért, szakmai hozzáértéséért és hogy végigkísért minket ezen az úton. Kívánunk további nélkülözhetetlen munkájukhoz sok erőt,kitartást és jó egészséget Mindannyiuknak.